Boldog FINDYSZ LÁSZLÓ - életrajz

Portret beatyfikacyjny bł. Władysława Findysza

Boldog FINDYSZ LÁSZLÓ
áldozópap és vértanú (1907-1964)

életrajz

FINDYSZ LÁSZLÓ 1907. december 13-án született Krościenko Niżne-n, Krosno mellett Lengyelországban Findysz Szaniszló és Rachwał Apollónia gyermekeként hagyományos katolikus paraszti családban. Másnap, 1907. december 14-én, a keresztségben újjászületik a kegyelmi életre a Krosno-i Szentháromság plébániatemplomban.
1919-ben befejezi általános iskolai tanulmányait, melyeket Krościenko Niżne-n végzett a feliciánus nővéreknél (CSSF) és megkezdi tanulmányait az állami gimnáziumban. 1927 őszén Przemyśl-be megy, ahol felveszik a nagyszemináriumba. A papságra való felkészülése Boldog Balicki János rektor atya irányítása alatt történt. Ennek a felkészülésnek a megkoronázása az 1932. június 19-én történt papszentelése. Káplánként szolgál a Borysław-i, Drohobycz-i, Strzyżów-i és Jasło-i plébániákon. 1941. július 8-án megkapja plébániai kormányzói kinevezését a Nowy Źmigród-i Szent Péter és Pál apostolok plébániára. Egy évvel később, 1942. augusztus 13-án ugyanennek a plébániának lesz a plébánosa.
3 évet töltött Nowy Żmigród-ban buzgó lelkipásztori munkával a háború keserű időszakában. 1944. október 3-án a többi lakoshoz hasonlóan őt is kitoloncolják a németek. 1945. január 23-i visszatérése után hozzálát a plébánia újjászervezéséhez.
A háború után nehéz körülmények között működik a kommunista uralom idejében. Főt. Findysz folytatja a plébánia erkölcsi és vallási megújulása érdekében kifejtett munkáját, mindent megtesz azért, hogy megmentse híveit, főként a fiatalokat a kommunista ateizáló törekvések hatásaitól; segíti – anyagilag is – a plébánia minden lakosát, függetlenül azok nemzetiségi vagy vallási hovatartozásától; az ún „Visztula”-akció keretén belül megment számos görögkatolikus családot, akiket a kommunista hatalom könyörület nélkül el akart űzni lakóhelyéről.
Findysz atya lelkipásztori munkája kényelmetlenné válik a kommunista rendszer számára. 1946-tól a titkosszolgálat megfigyelés alá veszi. 1952-ben az oktatásért felelős intézmény megvonja tőle iskolai hitoktatói engedélyét. Nem tud plébániája egész területén működni, mivel a hatóság két alkalommal is (1952-ben és 1954-ben) megvonja tőle a határvidéken való tartózkodási engedélyt, ami területileg még plébániájához tartozott.
Az egyházi hatóság buzgó plébánosnak tartja. 1946-ban kitüntetik, 1957-től a Nowy Żmigród-i espereskerület helyettes esperese, majd 1962-től esperese.
1963-tól megkezdi a „Jótékonyság zsinati tettei”-nek nevezett pasztorális ténykedését, ami igazából a lengyel püspöki konferencia kezdeményezése annak érdekében, hogy imádsággal, szellemileg segítse a II. Vatikáni zsinat lefolyását. Leveleket, vallási és erkölcsi kérdéseket érintő felhívásokat küld a plébániája területén lakóknak, felszólítja és buzdítja őket, hogy rendezzék keresztény életüket. A kommunista hatóságok keményen reagálnak erre, megvádolják Findysz atyát azzal, hogy különböző vallási gyakorlatokra kényszeríti híveit. 1963. november 25-én kihallgatják, letartóztatják és Rzeszów-ban bebörtönzik. 1963. december 16-17-én a Rzeszów-i bíróságon tárgyalták ügyét, ahol két év és hat hónap szabadságvesztésre ítélték. A nyomozás, a vád és az ítélet az 1949. augusztus 5-én kelt Lelkiismereti- és vallásszabadságot védő dekrétum értelmében történt, amely tulajdonképpen egy eszköz volt csupán a kommunista hatalom kezében, hogy korlátozza illetve teljesen kiiktassa a hitet és a katolikus egyházat a lengyel köz- és magánéletből. Findysz atyát a sajtóban megjelentetett különféle cikkeken keresztül is vádolták, rágalmazták. A Rzeszów-i várbörtönben rosszul bántak vele, kínozták, megalázták mind fizikailag, mind lelkileg. 1964. január 25-én átszállították Krakkóba a Montelupich utcai börtönbe.
Nem sokkal bebörtönzése előtt, 1963 szeptemberében egy veszélyes műtéten esett át, eltávolították pajzsmirigyét, ami után könnyen komplikációk merülhettek fel. Lábadozik, orvosi megfigyelés alatt van, miközben egy újabb műtétre vár. Ugyanazon év decemberében nyelőcsövéről akartak eltávolítani egy rákos daganatot. A kihallgatások, a bírósági tárgyalások és maga a börtön is kétség kívül hatással van Findysz atya egészségére, akit közben a börtönkórházba szállítanak. A kezelés, szakorvosok és főleg a műtét elmaradása miatt egészsége egyáltalán nem mutat javulást. Valójában ezzel egy lassú halálra ítélték. A betegség fokozatosan elhatalmasodik, ahogy azt a Rzeszów-i és krakkói börtönkórházi jelentések is mutatják.
Findysz atya bebörtönzése után a Przemyśl-i püspöki kúria és az ügyvéd azonnal fellebbeznek a Rzeszów-i bíróságra. Arra hivatkozva, hogy betegsége miatt meg is halhat, kérik a büntetés felfüggesztését. Kérésüket többször is elutasítják, míg végül a varsói legfelsőbb bíróság 1964 februárjának végén helyt ad annak.
Súlyos egészségi állapota miatt 1964. február 29-én Findysz atya a börtönből visszatér Nowy Żmigród-ba. A plébánián marad, nagy türelemmel, Isten akaratának teljesen alávetve magát viseli a szenvedéseket egészen a kimerülésig. Áprilisban a Wrocław-i speciális kórházba kerül. A vizsgálatok és a leletek kimutatják, hogy a nyelőcső abban az állapotban amilyenben ott a kórházban volt, már nem operálható. Egy tüdőgyulladás után és vérszegényen, ami igazából halálra ítélte őt, hazatér.
1964. augusztus 21-én reggel a szentségeket fölvéve meghal a Nowy Żmigród-i plébánián. Augusztus 24-én temették el a Nowy Żmigród-i temetőben. A temetést Mons. Jakiel Szaniszló Przemyśl-i segédpüspök végezte 130 pap és számos hívő részvételével.
2000. június 27-én a Rzeszów-i püspök, Mons. Górny Kazimierz, a hívők számos kérvényének beérkezése után, megnyitja Főt. Findysz László boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakaszát.
A boldoggá avatási eljárás római szakaszában a Szenttéavatási Kongregáció elismerte, hogy Főt. Findysz Lászlót az evangélium hirdetése miatt tartóztatta le és ítélte el a kommunista államhatalom, és hogy bebörtönzése illetve az elszenvedett fizikai és lelki bántalmak okozták halálát, vagyis a kongregáció felterjesztette a pápának, hogy ismerje el őt vértanúnak, amit a Szentatya meg is tett. 2004. december 20-án II. János Pál jelenlétében kihirdették a Főt. Findysz László vértanúságáról szóló dekrétumot. Az Apostoli Levelet, amellyel XVI. Benedek pápa a boldogok sorába iktatta Findysz atyát, Varsóban hirdették ki ünnepélyes keretek között 2005. június 19-én a nemzeti eucharisztikus kongresszus lezárása alkalmával. Findysz atya emléknapja a liturgikus naptár szerint augusztus 23-án van.
Ez az első már befejezett boldoggá avatási ügy Lengyelországban, amely egy a kommunista rendszer áldozataként vértanúságot szenvedett keresztény esete. Ezen túl ez a Rzeszów-i egyházmegye első boldoggá avatási ügye.

tłum: ks. József Forró

www.findysz.org